Anyakönyvi kutatások
Nyomtatás E-mail

A tényleges kutatás legfontosabb és a legmegbízhatóbb forrása minden esetben az anyakönyvi kutatás. Mert ezek nem csak családtörténeti, hanem statisztikai valamint demográfiai kutatások forrásául is szolgálhat. Sok helytörténeti adatot is tartalmaz.

Magyarországon a XVI. elején, az 1515-ben tartott veszprémi egyházmegyei zsinat jelzi az anyakönyvek fejlődésének kezdetét. Bár itt pontosan nem határozták meg a feladatot a plébánosok részére. A rendszeres anyakönyvezetést 1563-ban a tridenti zsinaton rendelte el

IV. Pius pápa. Hazánkban a római katolikus egyházban az ellenreformáció kezdetén tartott 1611. évi nagyszombati zsinat intézkedett az anyakönyvek vezetéséről. Voltak kivételek, ahol már hamarabb bevezették az anyakönyvezetést, mint például Kassán, ahol 1587.-től vezették a bejegyzéseket. A nagy előre lépést az jelentette amikor 1625-ben Pázmány Péter esztergomi érsek kötelezővé tette az anyakönyvezetést.

Ezek közhitelű dokumentumnak számítottak 1895-elött, de az év október 1.-től vezették be az állami anyakönyvezetést, amely az óta hivatalos.

Ezeknél azonban figyelembe kell venni a törvény, által előirt kutatási időhatárt. Mely születésnél 90 év, házasságnál 60 év, halálozásnál 30 év.

De természetesen felhasználásra kerülnek összeírások korabeli újságok, gyászjelentések illetve egyéb levéltári források is.